Egy érdekes adalék
2009.05.14. 20:31
Nos, a mai ebéd még az átlagosnál is rosszabb volt, akárhogy igyekszem, ezt bizony nem lehet feljavítani. Elsőnek volt a leves, úgy tűnik a hajháló nélküli hajhullatós konyhásnénik jobbhíján összeöntötték az utóbbi 2 hétről megmaradt levesmaradékokat, összefőzték őket, tettek bele jópár hajszálat, majd ízlésesen tálalták (a felét a pólómra)
Van ebben minden ami egészséges és minden ami nem: magát fehérrépának álcázó nyers krumpli, két karika virsli, egy kis lencse, egy kis bab, tarhonya és csipetke, hagymabelső és hagymahéj(!), sárgarépa és zöldborsó. Mindez valami barna löttyben úszik.
A diáknak van két választási lehetősége: vagy megeszi, vagy éhezik. Mivel már úgyis be van fizetve a menza, gondoltam megkóstolom. A mellettem ülők elég furcsán néztek rám már akkor, mikor elvettem a polcról, most viszont egyenesen szörnyülködtek és ezen nem csodálkozom. Ám ahogy a mondás tartja: egy kis erős pistával minden ehető! - úgy tűnik a konyhásnénik is rájöttek erre, mert kitettek egy üveggel a tanári asztalra, ahonnan elcsórtam egy kanálnyit. Csukott szemmel és mindent egybe lenyelve még talán ehetőnek is mondaná az ember.
A második valami hús volt zsíros lében, petrezselyem nélküli petreselymes krumplira ráloccsantva.
Igen, ez a teljesen érintetlen állapota ennek a hűdeguszta ételnek, én csupán egy villát tettem mellé díszítésnek. A hús elülső részén valami zsír volt, amit az én gyomrom sem bírt, azt akárhogy is próbáltam, nem tudtam megenni. A zsíros lébe kenyeret mártogattam, a kisebb darab krumplikat egybe lenyeltem, a többit pedig beledobáltam a saját (és szomszédom) levesébe.
Ám a konyhásnénik mindig tudják, hogyan kell feldobni egy undorítóan ehetetlen kaját (vagy többet), jelen esetben egy új hozzávalót próbáltak ki: egy 4,61 cm hosszú gumicsövet főztek a krumplihoz. Sajnos amint megláttam ezt a különleges ízesítőt, a torkomon akadt a falat és a már gyomromban lévő kajának is erős óhaja lett a nyelőcsövemen át távozni. A gumicsővel kapcsolatos észrevételemet jeleztem egy konyhásnéninek, aki elvette a kezemből és kidobta a kukába, mondván, hogy "az úgyse az volt"...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Cellofan 2009.06.16. 18:58:59
amiért írok: én egy régi-régi lencseleves/főzelékben FOGAT(!) találtam, és persze konyhásnéni azt mondta rá, hogy az egy kő! (mintha az jobban hatna)
Céta 2009.06.24. 22:15:21
Amúgy meg nézzük a jó oldalát: feldobják a kajákat. Végülis legalább akciótnak a kedves hajhálló nélküli hajhullatós konyhásnénik.
A fogra meg remélem nem haraptál rá, azt még elképzelni is gusztustalan :\