Kéremszépen én itten nehéz dolgozatokra készültem, apróbetűket tanultam, erre mit kérdeznek? - a rendes tananyagot (amit pont nem tanultam meg). Vannak az életnek igazán unfair momentumai. Valamint anyám diplomatikusan lebeszélt arról, hogy spanyolt tanulhassak. Nembaj, majd jövőre...

Jelenleg prosecturát hallgatok és a blogomat frissítem, ami olyan szempontból kínos, mert most olyan magasröptű gondolatok keringenek a fejemben mint például
-Miért nem ment át Pistike az úton?
-Mert meghalt tüdőrákban.

Naszóval, remélem érthető. A kajákat fotózom ám csak feltölteni lusta vagyok mert olyankor mindig át kell méretezni őket, ami külön idő, meg megvárni amíg feltölti, ami megintcsak az. Holnap franciából felelünk ezért úgyhiszem evidencia, hogy nem azt tanulok. Még a matekházimat is megírtam meg a szobám is elpakoltam meg megettem a maradék sültcsirkét, csak hogy ne azt kelljen csinálnom

Ma amúgy sikeresen lekéstem a buszt. Futottam utána, de a dugig tömött busz nem állt meg
Én visítottam, hogy "OMG nooooo! TT_TT"
Az utasok meg "OMG yeees! >)"
Én meg "go to hell ya motherf*ckers"
És ők meg elmentek. Francba. :(

A következő buszt viszont elértem. Buszsofőrbácsi bedobhatott egy pár sört, mert szentül elhatározta hogy hullámvasúttá teszi az utazást. Kallernéni éppen a jegyemet ellenőrizte amikor gondolt egyet és lefékezett a körforgalom közepén. Kallernéni szépen előrebukott és nekipréselte személyemet az ablaknak, ezáltal kítűnően megéreztem, hogy van rajta némi pluszsúly. Amúgy biztos meleg lehetett a buszon mert az út egy részét nyitott ajtókkal tette meg o.o''''

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.