Hümm...
Ma kivételesen korábban mentem el ebédelni, hogy elérhessem az eggyel korábbi buszt. Nem értem el. A kajástálca leadásánál ugyanis abba a fenyegető külsejű hajháló nélküli hajhullatós konyhásnénibe botlottam, akibe nem szerettem volna. Minekután neki szóltam még múlt héten a kajában talált gumicsőről, most nekiállt negyed órás kiselőadást tartani arról, hogy mit tesz a hő a műanyaggal, és hogy az nem gumicső volt, hanem krumplihéj (jabocs; a felvételen és a valóságban nem úgy tűnt). Nos, azt hiszem ennyi bőven elég volt személyes ügyeimről, térjünk rá a mai menüre:
 

Grízfélgömb leves
Finom, nagyon - a többi leveshez képest. Egész olyan íze volt, mint a sózott műanyagnak, ám még mindig jobb volt, mint az utána következő fogás, ezért ebből három tányérral ettem (egyet a negyedik szünetben, egyet az ötödikben, a harmadikat is az utóbbiban, csak akkor már leadtam a kajajegyet is). 

Grízgaluskák/grízgombócok nem voltak benne. Úszkáltak viszont az alján sárga félgömböcskék, amik valószínűleg a nagyüzemi panírgyártásból visszamaradt hulladékok összegyúrt változatai. Előnyük viszont, hogy apró formájuk miatt könnyen lenyelhetőek.
 

 Vulkánpárizsi
A következő mennyei finom étek rántott párizsi volt krumplifőzelékkel. Azért kapta a "vulkán" jelzőt, mert ha megnyomtam a közepét, vörös zsírt lövellt ki magából (a karomra). Sajnos én nem szeretem eme mindenféle állati darabkákból (többek között lószemből) előállított csemegét még panírozott változatban sem, ezért ezt elajándékoztam, erről nem tudok nyilatkozni. A krumplifőzelék viszont jó savanyú volt, tippelésem szerint olyan "igazi falusi" romlott tejföllel egybekeverve. A burgonya nyers volt, a babérlevél viszont finom.

Morzsasüti
A hajháló nélküli hajhullatós konyhásnénik valószínűleg elcammogtak a két sarokra lévő Pennybe és ott megkérték a "helyben sütött" részleg vezetőjét, hogy hadd hozzanak el pár tonna különböző süteményekről lehullott morzsát, amit ők aztán majd a gimiben vízzel jól összegyúrnak, az ízbeli eltérések kiküszöbölése végett pedig tesznek rá porcukrot. A pék gondolom örömmel adta oda nekik a földről felsepert cuccot.

(szerző megj: képek szélén látni, hogy sárga a terítő. még mindig. 3 hete az - ez onnan felismerhető, hogy a bal szélső asztalsoron még mindig ott az a piros folt amit úgy csináltam, hogy beledobtam az almát a paradicsomlevesbe. ennyit a higiéniáról)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.