Hö! Na ennyit az angolszerdáról, most túlságosan fáradt vagyok hozzá. Majd jövő héten. Vagy azután. Vagy...
Miközben eztet írom, egy gyönyörű, kissé melankolikus dal szól az iPodomból [ Tori no Uta - Lia ], amelyet annak örömére hallgatok, hogy tegnap végre vettem egy nagy levegőt, leültem, és végignéztem az összes AIR-epizódot (amik ISMÉT eszembe juttatták, hogy miért nem szeretem a drámai műfajt).
Node! Végre van egy kis nyugalmam - tegnap és tegnapelőtt is futkároznom kellett az öcsém után, hogy elhozzam őt a napközis táborból, aztán meg 2-2,5 órát bébiszitterkedtem. Este rohantam levágatni a hajam - naná hogy megfeledkeztem arról, hogy van időpontom és csak az utolsó pillanatban jutott eszembe -; a ma reggel pedig a squash játékának szenteltem ahol MEGINT realizáltam, hogy egy csőd vagyok, bármilyen sportról legyen is szó.
Ennyi.

És még mindig élek.

à bientôt!
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.