...et nos mutamur in illis

11:39 - Gondolataim valahol elakadtak az életem rögös útján, amelyre elfelejtettem útjelző táblákat kitenni, így most agyatlan zombiként fekszem az ágyamon és hallgatom ahogy a kőművesmanusok szétverik a nappalink falát, hogy egy kandalló kerüljön a házunkba. Persze a kandallónak semmi értelme, hiszen pont a TV-vel szemben van, márpedig a kanapé a tévé felé fordítva marad, ha törik, ha szakad, ha egybemarad. Közben rájöttem, hogy nincs semmi kedvem lemenni és még közelebbről hallgatni a zajt, amit a fúrók keltenek, úgyhogy hogy ne unatkozzam, valami iszonyú érdekeset próbáltam találni az ágyam fölötti fehér plafonrészen, amin nemhogy egy zsiráfot halászó légdeszkázó lila pingvin, de még egy koszfolt sem volt.
Így mikor gyomrom egy erőteljeset kordult fogtam magam és inkább lementem kajálni. Most pedig itt ülök a gép előtt és várom hogy anyámnak vége legyen a tárgyalásának, hogy visszahívjon és elmondja hogyan kell csirkepaprikást csinálni mert apával egyikünk sem tud, ha pedig improvizálnánk akkor minden valószínűség szerint egy neonzöld trutyi jönne ki belőle, mint a répafőzeléknél.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.