Tegnap is igen borús nap volt, tudom frissíteni kellett volna, de a hajtás miatt péntek estére már semmi erőm nem maradt, így inkább leültem tévézni egy csomag TV-packos hagymás tejfölös chips társaságában.

Hirtelen elhatározásból úgy döntöttem, hogy részletes(ebb) leírást adok a tegnapi és a mai nap eseményeiről meg kajáiról, mégpedig azon nyomós okból, mert unatkozom. Nagyon.

A tegnapi nap szép volt, meg jó volt, bár most hogy a barátaim Erdélybe mentek eléggé unatkoztam. Már megint. De nem baj, mindent lehet pótolni egy jó kis ebéddel, gondoltam, ahogy a negyedik szünet után a menza felé ballagtam. Íme a menű:

Mindentegybe-leves

Eredetileg szerintem sárgaborsó levesnek szánták, de sárgaborsón kívül az ég világon minden ocsmány ízű zöldséget belepakoltak. Nem volt gusztusos. Nem baj, vettem egy angy levegőt és megkóstoltam. Nem volt finom. Tényleg nem.

Az egész valami sárgásbarna lötty volt, amelybe tehettek valami habarásszerűséget, hogy még inlább ne legyen ehető. A felszínén Sárga- és fehérrépák valamint karalábédarabkák úszkáltak, míg lentebb hagymadarabkák folytattak mélylevesi búvárkodást.

Félnyershúsos tejfölös tészta

A második bő olajjal locsolt tészta volt, hajháló nélküli hajhullatós konyhásnéni módra. A tetejére szórtak egy kis félig nyers darált húst, majd erre hígított tejfölt loccsantottak. Ez még úgy-ahogy ehető volt, mert én a húst kábé bármilyen formátumban képes vagyok elnyelni. A bajok sajnos ott kezdődtek, amikor a kajámban megláttam azt, amit nem kellett volna. Azt, amit feltehetően az a hajháló nélküli hajhullatós konyhásnéni csempészett a kajámba, akinél nem rég reklamáltam amiatt a bizonyos pár bejegyzéssel ezelőtt említett gumicső miatt.

Úgy tűnik, különös érzékem van minden második héten találni valami gusztustalant a kajábmban. Nem tehetek róla, de ez van és ezen "érdekes adalékok" miatt sajnos egyre inkább kezdek félni a sulimenzától. Jelen esetben a TEGNAPI lencseleves egyik lencséjét találtam meg a tészta közt (kép bal-fent-közép, az a kis fekete folt).

Félelmetes.

De ez van.

Sprite.

Este viszont annál nagyobb és ízletesebb lakomát csaptam. Említettem már, hogy imádom az epret? Nem? Akkor most írom: imádom az epret! Az eper finom, egészséges, finom, szép, finom, olcsó, ja és még finom is. Képes lennék értük óriási transzparenseket is gyártani (igen, azokat a világító átlátszó táblákat, amelyekkel a szülőket szállítják a Kossuth-térről a kiállításfüggőkhöz. ezt annak, aki érti), ha kellene.

Tegnap kaptam fél kiló epret. Oda meg vissza voltam az örömtől, kb úgy ugrálhattam, mint egy 4 éves kisgyerek akinek lufit vesz az anyukája. De nem, én nem lufit kaptam, hanem annál sokkal finomabbat. Ennek örömére sütöttem is palacsintát, megtöltöttem eperpürével, a tetejére tejszínhabot nyomtam, eperszószt csorgattam, eprekkel díszítettem, majd mindezt lefényképeztem és végül megettem.

Finom volt. Nagyon.

Hogy az eperimádat ne érjen itt véget, gyorsan csináltam hozzá tejszínes eperturmixot, tejszínhabbal és öntettel. Szintén mennyei íze volt. Csak sajnos ami finom az nem tart sokáig. Így ez is gyorsan elfogyott és én kénytelen voltam a chipstartalékaimhoz nyúlni amíg reklám volt a CSI NY közben.

Ja igen, ha már az imádásoknál tartunk, StandOff rajongó is vagyok. Jó sorozat, az openingje (https://www.youtube.com/watch?v=e6Jk2DTsBaU) különösen tetszik :)

Másnap

Szombaton, aka ma nem tudom mi üthetett belém. Hagytam magam minden vita nélkül elrángatni a Hősök Szigetére. Mint később meg tapasztaltam, nem volt olyan rossz, sőt... Az első gondolat, amint beléptem és a nyakamba akaztottak egy virágfűzért, az volt, hogy "OMG! Ez Janics Natasa! Meg Horváth Gábor! Úristen! Hol egy toll meg egy papír?!" Nem pontoosan ez jutott eszembe, de valahogy így. Néha én is át tudok menni őrültbe, ilyenkor nem érdemes velem szóba állni. 

Nost tehát, autogramszerző körútra indultam, majd aztán elmentünk kenuzni. Az sem volt rossz. Aztán felfedeztem, hogy van XBox meg Guitar Hero - ezen helyekrőn nehezen voltam utána már elrángatható. Ez is jó volt. Aztán ebédeltünk, valamilyen rakott tésztát, már nem tudom mi a neve. Ez is finom volt. No igen, a jó dolgokat sosem lehet sokáig élvezni, mert mindig van valami rossz; jelen esetben sikerült bezsebelnem egy közepes erősségű napszúrást. Így jár az ember, ha egész nap sátrak között járkál össze vissza, mint én ma. Mindegy, a szórakozásért, a kimozdulásért, az autogrammokért mindez megérte.

(szerző megj.: lehet hogy most azért írok ilyen optimistán mert napszúrásom van. 1-2 nap és rendbe jövök)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.