És íme, eljött a tanév utolsó ebédje is. Nincs ugyan borús idő (najó, mégis), de ez az alkalom megéri a frissítést. Egyébként ma úgysem kellett sok mindent csinálni, eleve fél 10-re kellett menni a suliba. Így reggel (azon kívül hogy Zsodooo-t győzködtem, hogy jöjjön sátorozni és összekapkodtam az említett kiránduláshoz a cuccaimat, valamint gyorsan lefürödtem, adtam kaját a macseknak, legurultam a lépcsőn és felöltöztem, ja és mindezt 7:30-as keléssel) maradt idő készíteni egy hűdefinom szendvicset is.

 Bár nem kis időbe tellett, míg minden hozzávalót kipakoltam, felszeleteltem és/vagy megkentem, esetleg kibányásztam a tubusából, a végeredmény bőven kárpótolt (reméltem is, mert lekéstem a buszt),

Sajtos kifli rajta két leheletvékony pulykasonkaszelettel, amin három paradicsomkarika, újhagymakarikák és mozzarella sajtok társaságában ülnek a főttojás-karikák, amelyen néhány uborkakocka fürdik majonéz-mártásban, egy-egy salátalevél mögött megbújva. Mindez tejeskávéval, tavaszias tányéron tálalva, csakhogy megadjam a módját (vasárnap már csináltam egy ilyet). Finom volt~

 

Az ebédet kivételesen már fél tizenegytől adták, mondjuk a teremtakarítással, amit a mai napra osztottak be, már fél tízre kész voltunk. A konyhásnénik valamiért megmakacsolták magukat és ebédet szigorúan csak kajajegy ellenében adtak ki (most nem vették be a "hétfőn leadtam az egész hetit" dumát, mert hétfő volt). Szerencsére az ebédjegyesek éppen ebédeltek, tőlük el lehetett kérni.

A leves elviekben gombaleves volt. Ettől függetlenül volt benne még karfiol, fehérrépa, sárgarépa, valami tésztaszerűség, babérlevél (levesbe?!), és egy szétfőtt hagymabelső. Nembaj, az íz a lényeg, és ez TÉNYLEG nagyon finom volt. Az egy dolog amit bánok, hogy a minden más hozzávaló elfoglalta a gomba helyét. Bezony, a levesembe az az egy gombacafat volt, ami a kanalamon látszik. De az legalább ízletes :] *szereti a gombát*


 

A másodikat sajna már nem bírta a gyomrom. Valahogy irtózom a Tescós rántott sajtoktól, amiket tatármártásnak csúfolt tejsavóba kéne mártogatni és úgy enni a kemény szemű szürke rizzsel. Nem ment. De sebaj, többet ilyet sem eszek; gondoltam finnyásan elűzve a fejem mélyére azt a gonosz kis gondolatot ami azt suttogta, hogy én mennyire finnyás vagyok, bezzeg az etiópiai gyerekek hogy éheznek. De ha megeszem, akkor nem fognak?

Ja, és most hogy az elkövetkezendő két és fél hónapban nem lesz sulimenza ezt a blogot egyfajta "mindenes izé"-nek fogom használni, amire akkor írok és azt amikor és ami éppen eszembe jut. Szóval jó nagy hülyeségeket éjféltájt.

Adios!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.