...et nos mutamur in illis

11:39 - Gondolataim valahol elakadtak az életem rögös útján, amelyre elfelejtettem útjelző táblákat kitenni, így most agyatlan zombiként fekszem az ágyamon és hallgatom ahogy a kőművesmanusok szétverik a nappalink falát, hogy egy kandalló kerüljön a házunkba. Persze a kandallónak semmi értelme, hiszen pont a TV-vel szemben van, márpedig a kanapé a tévé felé fordítva marad, ha törik, ha szakad, ha egybemarad. Közben rájöttem, hogy nincs semmi kedvem lemenni és még közelebbről hallgatni a zajt, amit a fúrók keltenek, úgyhogy hogy ne unatkozzam, valami iszonyú érdekeset próbáltam találni az ágyam fölötti fehér plafonrészen, amin nemhogy egy zsiráfot halászó légdeszkázó lila pingvin, de még egy koszfolt sem volt.
Így mikor gyomrom egy erőteljeset kordult fogtam magam és inkább lementem kajálni. Most pedig itt ülök a gép előtt és várom hogy anyámnak vége legyen a tárgyalásának, hogy visszahívjon és elmondja hogyan kell csirkepaprikást csinálni mert apával egyikünk sem tud, ha pedig improvizálnánk akkor minden valószínűség szerint egy neonzöld trutyi jönne ki belőle, mint a répafőzeléknél.

Reggel van. Naná hogy a Vendégek ehetnek először (csak 10 személyesre nyitható az asztalunk). Majd a Harry Potter 5 Wii-t macerálják. Aztán az étkészleteinkből visznek el. Végül elmennek. Kimondhatatlan boldogság volt ez számomra...

...amíg meg nem tudtam, hogy mi is hamarosan indulunk két napra Szénásra. Az egy dolog, hogy szeretem ha történik körülöttem valami, de ilyen mértékben ez már lassan kezd sok(k) lenni. Főleg hogy még mindig beteg vagyok, aka. másodpercenként köhögök föl zöld nyálkás trutymókat és naponta átlag 71 papírzsebkendőt használok el. Ja, meg semmi kedvem nincs éppen most tanyázni, főleg hogy fogalmam sincs hogy mi az ürülékkel bekent lónemiszervet fogok én ott csinálni.

Leírhatatlan eufória söpört át rajtam amint végre (23:44) betehettem a lábamat a fürdőszobába. 

Ma voltam a Mesterségek Ünnepén Nollyeglynn-nel. Jó volt. És tanulságos (ismeretlen szökőkútból ha iszol, fél órán belül hányingered lehet). Deák térnél őt leszólította egy hippiruhás, kopasz, szemüveges hapek hogy mit szól az ötezeréves indiai Maharahaizébizé hitéhez, azaz feltett szándéka volt, hogy meg akarja téríteni. Sajna Nolly nem nyitott az ilyenekre, így a végére már igencsak kétségbeesett csávesz csupán némi apróval távozott - egy nyugtató kávéra.

Tegnap meg - naná - aug. 20. Ami mit jelent? - aznap jönnek a Vendégek. Rohanás, pakolás, veszekedés, ésatöbbi, ami ilyenkor szokott lenni. A végére már nem lepődtem volna meg, hogyha az egyébként matt fényezésű konyhapadlón megpillantom a saját tükörképemet. Vendégek jöttek, molesztálták a Guitar Heromat, mentünk tüzijátékra - Margit híd közepéről néztük végig -, majd ezután a Wii Sport került elő. Pozitívum, hogy a tévé képernyőt nem dobták be a távirányítóval.
 

A tizenhárom fős seregnek ezután mutatkozik meg az egyik legnagyobb hátránya - csupán egy fürdőszobánk van. Mégpedig kéremszépen, csak itt lehet fürödni, zuhanyozni, mosdókagylóhoz, illetve mindenféle tisztálkodási eszközökhöz (meg wécépapírhoz) jutni. Így vannak - pl én -, akik kétségbeesetten kényszerülnek fel-alá szaladgálni a házban, mert éppen hívja őket a természet, ám a másik két wécénk foglalt, a fürdőszobában meg, ahol a harmadik van, valaki éppen ARCOT MOS, ezért azt sem használhatjuk.

Tanulság tehát? - ha sok Vendég jön, hozassunk a számuknak megfelelő mennyiségű ToiToi wécét is, hogy mindenkinek jusson, ha kell. Ja, meg hogy a szüleim kezdenek kiismerni engem igen gyanakvó természetűek, ezért hogyha a szobámban  Sátán Kutyáját olvasva lekiáltok anyunak, hogy "most nem érek rá teríteni, éppen pakolok!", azt nem hiszik el.

Áhh, úgy örülök hogy DVSC megnyerte!! Mert igen, megcsinálták!! Megkérdeztem apát aki azt mondta, valszeg ki tudunk menni a hazai visszavágóra - úgy várom!

Egyébként meg ma kilencor volt itt Fóton Szent István koronázásának, avagy a kommunisták kenyérünnepének rendezett tüzijáték. Elsétáltunk a sportpályára, leheveredtünk a fűbe és néztük az egyébként igen látványos "előadást". Jó volt.

Holnap érkezik a mi kis öt személyes házacskánkba még nyolc(!) vendég, úgyhogy egy kissé szűkösen leszünk, dehát hiába, aug. 20 lesz, ilyenkor jönnek fel a vidékiek. Azt is várom már. Ja, meg azt is hogy valaki megmondja hogy 0.-ba kell-e már a lányoknak matrózblúz.

saudação!  

Nyah, ezt a meccset is vártam már de nagyon (legalább annyira mint a DVSC - Szófiát). Sajna megint a Gundel kommentálta a mérkőzést, aki mindig dicshimnuszt zeng a nyerésre álló csapatról és leszólja a másikat, ezen kívül ha kedve van hozzá olyan bárgyú poénokkal kényeszteti a nézőket, amelyeket még nekem sem lenne szívem elsütni. Pedig jól játszott a Celtic, csak az Arsenal jobban.  Kedvem lenne kimenni egy ilyenre, nagy lehet ott a hangulat.

A címet innen loptam, mert most épp ez szólt az iPodomból [Clint Mansell - Requiem for a Dream]

Minden nap tanul valamit az ember. Ma például azt tudtam meg, hogy a vadászgörény egyes országokban igazi ínyencségnek számít. NEM!! Ne együnk vadászgörényt! Ilyen szörnyűséget csak Gyulabá' tenne Vadállattal!szerk: úgy tűnik rosszul emlékeztem, korrekció: Ilyen szörnyűséget Gyulabá SEM tenne Vadállattal! A vadászgörény aranyos, nem ennivaló! 

Így hát szentül elhatároztam, hogy lerajzolom, hogy a vadászgörény tud jó is lenni, ha akar. 20 perces firkám ezt nem igazán ábrázolja, de a lényeg a mosoly. 

~Chesire ferret. Mert Ön megérdemli XD

Balatonvilágos

Jó volt. Nagyon. Továbbra is tartó hasgörcsökkel indultam útnak, estére lett 39 °C-os lázam (juhú), ami másnap reggelre lement 38°C-ra. No és ez mit jelent? - Nincs svédasztalos reggeli, csak pirítós, majd irány az orvos aki felír egy csomó értelmetlen kapszulát és diétára kényszerít meg arra, hogy tilos fürdeni. Így hát verőfényes időben, míg a családom többi része pancsolt a Balatonban én bent feküdtem a hotelszobában és pankrációt néztem a német RTL-en.
Másnap borús, szeles idővel köszöntött minket a Kedd. A víz lehűlt, bármikor eshetett, ráadásul hideg volt a levegő, no mégis kinek van kedve ilyenkor bemenni a Balatonba? - Hát a németeknek meg a dánoknak. Ja, és persze nekem ^^. Úgyhogy míg családommal jégkockává labdáztam magam, a parton napozó öreg nénik csak néztek ránk mint a nagyonokos emberekre. Nem tudják, miről maradtak le :P
(...)

Ami még történt, az meg tényleg nem az én hibám volt. Mármint elmentem a vécére, belépek, kerestem egy szabad fülkét, épp mennék be, mikor a hátam mögött megszólal egy ráncos női hang.
- Ez a női vécé.
 

...

NEM ÉRDEKEL, HA BIKINIBEN VAGYOK ÉS ÚGY FIÚNAK NÉZNEK OTT MÁR TÉNYLEG NEM ÉN VAGYOK A HIBÁS!! :@

Na és utolsó nap, a Balaton-parton ülve, egy Speedy A. G. koktéllal a kezünkben nézni a naplementét és búcsúztatni a vakációt, na az egy olyan dolog, amiért aztán Igazán Érdemes Élni.
 

A mai nap, méghozzá a szobám pakolása közben érdekes gondolat nyilallt belém: hiányzik a suli. HIÁNYZIK. A. SULI. képtelen, tudom, de akkor is. Nembaj, az elkövetkezendő 8 nap Balatonozás talán kigyógyít, legalábbis remélem, mert ez így határozottan nem egészséges.

Kurva életbe, már egy hete görcsöl a gyomrom, most még erősebben, és nem tudok vele mit csinálni. Orvos szerint bélfertőzés, apám szerint vakbélgyulladás. Nem tudom, melyik a jobb. Pozitív a negatívban, hogy ma máglyarakás van ebédre ^^

Ma az Aréna plázába látogattunk el, ahol megnéztük az Ice Age 3-at 3D-ben. jó volt. Szokás szerint fél órás késéssel indultunk, így a film kezdete után 5 perccel érkeztünk oda. Gyors szaladás a 2. emeletre, kiállni a sort, a pénztárostól kikérni a jegyet, igen ám, de nincs nálunk elég pénz! (jellemző 9_9) Úgyhogy futás vissza -1. szintre, megkeresni a kocsit, kivenni a pénzt, visszafutás 2. emeletre, kiállni a sort, pénztárostól kikérni a jegyet, futni fel, szemüveget kérni, megkeresni a termet, ülőhelyet keresni, és a kezdés utáni 15. percben végre nézhettem a filmet.

Utána persze fagyizás ;] 

Yee, ma bizony a Budavári Labirintusba mentünk el. Tök jó volt, csupán az olajlámpások adta fény jelezte az utat, meg jól eldugott hangszórókból egyre gyorsuló szívdobogás hangja hallatszott. Mindenféle szobrok, menekülőajtók és kutak voltak ottan, meg az egyik kamrában egy olyan csapokkal ellátott oszlop, amikbők bor folyt! - ittam is beőle :3 Aztán meg volt ott olyan, hogy Bátorság Labirintusa - aka vaksötétbe bemész aztán találj ki -, naná hogy bementem. Utána kirándulás a vár környékén és nagyjából ennyi. 

Sátrazás. Jó volt. Főleg elaludni azokra a bizonyos "Kurva anyád te..."-vel kezd ődő kiáltásokra és az autódudák és fékcsikorgások fülsiketítően mennyei hangjára. Az utcalámpa is pont besütött (így jár aki főút mellett lakik és olyan hülye hogy a kertben sátrazzon).

Ma megvettük a tanszereket és zabáltam marhanyelvet. Ami finom volt. NAGYON. Meg vettünk garnélát. Ami finom lesz. NAGYON.
 (Tervezem bepácolni mediterrán halfűszerben ami nemrég lett véve, saslikot csinálni belőle, majd mozzarellaágyon tálalni. Definitely le lesz fényképezve)

OMG! ÚRISTEN! GYŐZTEK A SZERBEK!! VÍZILABDA VB BAJNOKOK A SZERBEK!! JEEE!!! MÉG MINDIG HIHETETLEN! RÁADÁSUL A CAPS LOCK IS BEKAPCSOLVA MARADT!! DE EZ AKKOR IS...!!!

Asszem most elememben voltam. Egyik gyenge pillanatom ihlette:

fájdalmas, igaz? ^^ - de a Kiwi akkor is a legjobb. Hogy melyik? Hát mindkettő!

Nomeg most gondoltam egyet, hogy ma nem fogok főni a résnyire nyitott ablakú szobámban. Fogtam magam és felállítottam a kertben a sátrat - jó buli lesz a csillagokat szemlélve elaludni :3

A Sziget még kérdés - minél többen jönnek annál valószínűbb, hogy én is el tudok menni

No és természetesen a zene [Jeff Buckley - Hallelujah], mert Ön megérdemli!

Nos, majd egy hónap szünet után végre képes voltam feltolni a képemet a saját blogomra. Meg kell hagyni, sok minden történt ezalatt az idő alatt - Tolkien tábor, Velencei tavazás, mozizás, [ lemaradás a Forma-1 magyar nagydíjáról :'( ] és persze jó sok szundi. Ebből már lehet következtetni, hogy ez bizony egy naaaagyon-nagyon hosszú bejegyzés lesz.

Node mindenek előtt a zene [ May It Be - Kiri Te Kanawa ], ami ha nem csalt a fülem, egyébként a tábor nyitódala is volt. Egyszerűen megfogott.

 ~ Mornie utúlië - A Sötétség eljött, avagy tábori élménybeszámoló

Meg kell hagyni, már nagyon vártam a tábort, annyi mindent hallottam már róla, hogy igazán kíváncsivá tett. És megérte elmenni - jó hangulat, jó társaság, jó környék, jó program. Ja, és finom kaja (még mindig nem értem, hogy mi a baj a káposztás tésztával >.<# *3× repetázott*), bár nem adtak második repetát. A harcos rend kúl volt de nagyon, pajzzsal, karddal, tabarddal és köpennyel, de a legkedvesebb emlékem az, amikor szétdúltukelmenetelük a dalnokrend cuccait (Heil ék-alakzat! SÜN!). Az őrködéssel eltöltött időket pedig bármikor szívesen megismételném! Aztán meg jött, hogy mornie alantië - persze, szegény gonoszok mindig hoppon maradnak :(
E! (a  147 képet amit ott készítettem hamarosan feltöltöm csak még lusta vagyok hozzá)

~ Velencei-tavazás István bá'ékkal

Bikinit vittem, de papírsárkányt kellett volna. Akkora szél volt, hogy amint levetkőztem, már öltöztem is föl és burkolóztam a törülközőkbe. Az ott töltött idő alatt megfejtettem egy csomó skandináv rejtvényt *imádja a skandináv rejtvényeket ^,..,^*, megettem egy főtt kukoricát, némi hekket, lekváros palacsintát, sült krumplit, 2 szelet rándott húst, puffancsokat, egy csomó csokit, meg kürtöskalácsot. Jó kis kiruccanás volt!

~ Mozizás, HP6, és a miért-ne-járjunk-vonattal teória

Minden kedden kezdődött, amikor úgy volt, hogy Nollyval és a húgával elmegyek megnézni, ahogy a Kis Túlélő ismét szembeszáll a Darkside gonosz és csúnya és agyonsminkelt embereivel, hogy megmentsen minket emberiséget.

A nyugatiba vonatoztunk, Nolly és húga Gyártelepen szálltak volna vonatra, én meg Nagyállomáson, mert az van közelebb. 11:15-kor kezdődött a film.

A 10:13-as vonattal terveztünk menni. Igen ám, de az a vonat csak Gyártelepen állt meg, Nagyállomáson nem. Kétségbeesett telefonhívások után megegyeztünk, hogy Nollyék bemennek, és majd kidobja az ablakon a jegyemet - mert jegyet is csak gyártelepen tudnak venni, így megvette az enyémet is. Ki is dobta, én meg hajkurásztam a papírfecnit a sínek között. 
Ismételt telefonhívások után megtudtam, hogy a legközelebbi vonat 11:56-kor megy. Jóvan mondom, igaz, 25 perc az út, de még be tudok érni, csak a reklámról maradok le. Így hát vártam - közben egy öreg bácsi akit nem ismerek elmesélte, hogy az ő idejében még nem volt telefon és hogy milyen egy idő volt ám az! 
Aztán bemondták, hogy késni fog a vonat, előreláthatóan 10-15 percet. Szupi, akkor nem csak a reklámról maradok le, hanem a Warner bros. és miegyéb forgalmazói jogokról is a film elejéről. Aztán jött a vonat. Naná, hogy nem érek oda időben, hiszen Rákospalota-Újpesten még tököl egy jó öt percet. 
Ismételt telefonhívások után megegyeztünk, hogy Nollyék bemennek, a mozijegyemet - mert hogy már azt is megvették - pedig elrejtik a kávézó egy bizonyos kanapéjának a párnái alá. Így mikor megérkeztem kissé hülyén néztek rám, hogy ott buzerálom a kanapéjaikat. 
De végül meglett a jegy. A film első negyed órájáról maradtam le, pont arról, amit egyébként 3D-ben is vetítenek, úgyhogy nem lehet a legunalmasabb rész. Mindenesetre a többi rész jó volt, szép zenék, csodás látványelemek, szokás szerint szar szinkronhangok, bár aki nem olvasta a könyvet az nem hiszem, hogy felfogott bármit is a cselekményből.
 

~ A szokásos hétköznapok

Még anno nyár elején kivettem Dumas Monte Cristo grófja c. művét a könyvtárból. Azóta el is olvastam. Aztán angolul is. Aztán megnéztem a filmet. Aztán a sorozatot. És mind nagyon jók! *Count of Monte Cristo rajongó lett*

Egyébiránt meg belefogtam a rajzolás mellett az írásba is, bár meg kell hagyni, nem nagyon megy. Azért 9 oldal már kész.

Asszem ennyi elég volt mára belőlem.

مرحبا جانب

 

Ezen a szép borús reggelen mit ad Isten, eszembe jutott, hogy van blogom - amit néhanapján frissíteni kéne. Úgyhogy ápdéjt.
 

Vasárnap vitorlázás a viharos Balatonon - most nem egy nagyobbal, hanem egy kis kalózzal csupán, amivel határozottan könnyebb borulni. De azért nem sikerült. Aztán leültem erre a zenére [Die Toten Hosen - Hier Kommt Alex] rajzolni mindenfélét, pölö EZT (ennél kifejezetten igyekeztem, hogy japcsi stílust megőrizve a szeme az arca 90%-át elfoglalja, de sajna csak 70 lett és képfeltöltés mert a photobucket nem szeret), meg még egy baglyot, aminek egyelőre hiányzik a bal szárnya és a lábai.
 

Aztán, holnapután új (de mégis imponderabiliáns) éra köszönt rám, amely reményeim szerint kiszakít a monokromatikus hétköznapok világából (38000-ért ajánlom is, hogy tegye).
 

Kis JUHÚ, hogy a fentebb linkelt dallal együtt immáron 51 dalszöveget tudok fejből, és további 19-et zenével+refrénnel :)

P.S.: használatba kéne venni a szkennert mert ez a mobillal-fényképezek cucc nagyon nem kóser

És még mindig élek

 auf Wiedersehen!
 

Hö! Na ennyit az angolszerdáról, most túlságosan fáradt vagyok hozzá. Majd jövő héten. Vagy azután. Vagy...
Miközben eztet írom, egy gyönyörű, kissé melankolikus dal szól az iPodomból [ Tori no Uta - Lia ], amelyet annak örömére hallgatok, hogy tegnap végre vettem egy nagy levegőt, leültem, és végignéztem az összes AIR-epizódot (amik ISMÉT eszembe juttatták, hogy miért nem szeretem a drámai műfajt).
Node! Végre van egy kis nyugalmam - tegnap és tegnapelőtt is futkároznom kellett az öcsém után, hogy elhozzam őt a napközis táborból, aztán meg 2-2,5 órát bébiszitterkedtem. Este rohantam levágatni a hajam - naná hogy megfeledkeztem arról, hogy van időpontom és csak az utolsó pillanatban jutott eszembe -; a ma reggel pedig a squash játékának szenteltem ahol MEGINT realizáltam, hogy egy csőd vagyok, bármilyen sportról legyen is szó.
Ennyi.

És még mindig élek.

à bientôt!
 

A bejegyzés írása közben eztet a zenét [Rob D - Clubbed to Death]  hallgattam.

Rövid kihagyás után ismét jelentkezem, a jelentéktelenebbnél is jelentéktelenebb disztraháló jelentéseimmel.

Hatalmas problémák gyötörnek mostanság:
- a hajamat lassan már össze tudom fogni egy copfba. sürgősen le kell vágni
- ismét a hajamról van szó; amely lassan már tejfölszőke árnyalatot ölt. ez van ha az ember 10 napig ül egy félhomályos szobában és nem megy ki a napra
- fogytam 1,7 kilót, így már csak 48,2 vagyok. így jár valaki, aki 10 napig semmi testmozgást nem végez, és akkor zabál amikor éppen eszébe jut; nem éppen kis adagokat
- unatkozom...
- pont akkor lesz az Unicum kupa, amikor én valamilyen Tolkien-táborban leszek, pedig hogy megnéztem volna az M.o. - Szerbia vízilabda meccset :(

Node nézzük az élet habos oldalát, lassan végigviszem a Guitar Herot, és unaloműzésként lehet, felteszem megint a Starcraftot. Nem éppen diétás ebédem:

Bolognai Spaghetti, extra sok szósszal, extra nagy húsdarabokkal, ahogy én szeretem (ez az előnye annak, ha az ember magának csinálja a kaját). Tetejére extra adag trappista sajt, extra adag ketchuppal, ahogy én szeretem. A tetején egy extra nagy levél bazsalikom, ahogy nem szeretem, de dísznek szép. Heil Gasztronómia~ !


Tegnap vacsira, a még lentebb említett palacsinták egyikéből csináltam egy batyut, beletömtem egy csomó grillcsirke szeletet, kukoricát, főttojás szeletet, kis salátát, majd az egészre csorgattam egy kis majonézt, hogy még esztétikusabb és finomabb legyen.
 

Második bejegyzés ezen a napon, tiszta szégyen.

A lényeg, hogy költözni tervezem a számomra inkább szimpatikusabb freeblogra.

vévévé-pont-sulimenza-pont-fríblog-pont-hú  - lassan végzek a körülményeskedésekkel és az összecsomagolásokkal.

Ez van, ha az ember Battlefronttal játszik...

...ALKOTNI támad kedve.

Legalábbis az én esetemben :3

Najó lehet, sőt biztos is, hogy  nem ez a legszebb Lamborghini, de ez az első autós rajzom amit eddig leélt 14 évem alatt be is fejeztem titokban büszke vagyok rá. Kissé nyomi a szerencsétlen kocsi, az árnyékolás sem jött nagyon össze, meg a dísztárcsákat is hasből rajzoltam hozzá (ez elég erősen látszik is), de azért mégis ;Đ

Beszkennelni azért nem tettem, mert nem tartottam érdemesnek rá, no meg nem működik a scanner. Photoshoppom, normális fényképezőgépem nincs, minden képet a mobilommal csinálok (beleértve a kajásakat is).

[ Amivel rajzoltam: Pöttyös TúróRudis ceruza, egy 0,7-es rotring amibe csak 0,5-ös belet találtam így kissé nehéz volt vele bánni, és egy 2B-s ceruza ami eredetileg a húgomé. ]

[ Amit hallgattam: 30 seconds to Mars - Echelon ]

És még mindig élek.

Coucou

Juhú, már most látszik, hogy jó lesz ez a nyár (még ha eleinte kissé szkeptikus is voltam)

A nagyon jó dolgok, amiknek örülök:

- holnap lesz a másfél éves évfordulója annak, hogy utoljára fürödtem (hehe, azóta ZUHANYZOM ;Đ).

- immáron 9. napja nem zuhanyoztam (ezzel megdöntve eddigi 7 napos minirekordomat), de most nagyon komolyan elhatároztam, hogy fogok, amint megírom ezt a posztot.

- 6 napja nem mozdultam ki a házból. Azóta itt vagyok bent, és tök jól elvagyok.

- Megsütöttem 39 palacsintát úgy, hogy mindet feldobással fordítottam meg.

- Kaptam egy diktafont.

*sóhaj* Hát igen. Az élet apró örömei...

...ja, amúgy ezentúl "angol szerdát" fogok tartani, vagyis ha szerdán írok a blogra, azt andolul fogom tenni. Jó lenne szeptemberig nem elfelejteni ezt a hűdegyönyörű és általam anyira imádott nyelvet...

Még mindig élek.

Bye.

Nos, végre eljött a szabadság pillanata, amelyet jelenleg talán túlzottan is joviális hangulatban fogadok, bár most nem bánom, bármi jöhet. Túl vagyok egy keddi mozin Nollyeglynn-nel (Megint 17 - csak visítós tinilányoknak tudom ajánlani, 110 percből 90-en Zac Efron hűdehelyes képe vigyorgott, 6/10), egy agyament hangulatban eltöltött kétnapos balatonudvari sátrazáson az osztály harmadávan és kedvenc ofőmmel (jól leégtem, ülni és gépelni is alig tudok), és az évzárón.

Mostantól vár rám két hónap instant szabadság, amit már csak ki kell bontanom és forró vízben közepes lángon, időnként megkeverve 10 percig kell főznöm.

Heil Évvége!
Fekete hosszú gatya és egy számmal kisebb fehér rövid ujjú ing - ezek voltak azok a ruhadarabok amelyekbe belesültem az igazgató 1 órás záróbeszéde alatt. Ofőnkön viszont meglepődtem. Négy éves gimnáziumi tanulmányom alatti eddigi legnagyszerűbb záróbeszédét mondta: rövid, tömör, lényegre törő és kissé még humoros is. Nem fikázta a sulit, az osztályt, jókívánságokkal látott el mindenkit, ja és ami igazán számít: szélesen mosolygott.
~Bizonyítvány
Tesi szokásosan négyes, de nem is vártam jobbat. Föcinek örülök, hogy négyes, 36 fős osztályból 20 gyerek kapott évvégére kettest vagy hármast. Hat dicséretet sikerült bezsebelnem, amitől eleinte kissé strébernek éreztem magam, de azért örülök nekik. Matek, fizika, kémia, irodalom, történelem, film és média. Utóbbi tárgyat tanító tanárunknak (akit még mindig nem tudom hogy hívnak) szerettem volna virágot vinni, mert szerintem nagyon jól és jópofán tanította azt amit tanít, de ma zárva volt a virágbolt, úgyhogy mégsem vittem.

Egyébiránt befejeztem a Daniel Keyes: Virágot Algernonnak c. fantasztikus művét, amely ismét eszembe juttatta, hogy miért nem szeretem a pszichodrámákat. Amúgy nagyon jó könyv. Ezután a neten elolvastam egy jó Böszörményi könyvet, valami Álomfogók volt a neve. Tavaly nagyon sokat olvastam, de az utóbbi időben valahogy hanyagoltam ezt a fajta időtöltést. Tegnap viszont elolvastam szintén a neten a Harry Potter 7. részét angolul, ami igaz, hogy megvan könyvben, de itt gyorsabban át lehet görgetni az unalmas részt.

Mindezek után leültem Guitar Herozni, mert abból sosem elég. Asszem sikerült valamennyit fejlődni benne, ennyi idő után - vannak dolgok amiket nem lehet megunni.

Még élek.

Sayonara. 

És íme, eljött a tanév utolsó ebédje is. Nincs ugyan borús idő (najó, mégis), de ez az alkalom megéri a frissítést. Egyébként ma úgysem kellett sok mindent csinálni, eleve fél 10-re kellett menni a suliba. Így reggel (azon kívül hogy Zsodooo-t győzködtem, hogy jöjjön sátorozni és összekapkodtam az említett kiránduláshoz a cuccaimat, valamint gyorsan lefürödtem, adtam kaját a macseknak, legurultam a lépcsőn és felöltöztem, ja és mindezt 7:30-as keléssel) maradt idő készíteni egy hűdefinom szendvicset is.

 Bár nem kis időbe tellett, míg minden hozzávalót kipakoltam, felszeleteltem és/vagy megkentem, esetleg kibányásztam a tubusából, a végeredmény bőven kárpótolt (reméltem is, mert lekéstem a buszt),

Sajtos kifli rajta két leheletvékony pulykasonkaszelettel, amin három paradicsomkarika, újhagymakarikák és mozzarella sajtok társaságában ülnek a főttojás-karikák, amelyen néhány uborkakocka fürdik majonéz-mártásban, egy-egy salátalevél mögött megbújva. Mindez tejeskávéval, tavaszias tányéron tálalva, csakhogy megadjam a módját (vasárnap már csináltam egy ilyet). Finom volt~

 

Az ebédet kivételesen már fél tizenegytől adták, mondjuk a teremtakarítással, amit a mai napra osztottak be, már fél tízre kész voltunk. A konyhásnénik valamiért megmakacsolták magukat és ebédet szigorúan csak kajajegy ellenében adtak ki (most nem vették be a "hétfőn leadtam az egész hetit" dumát, mert hétfő volt). Szerencsére az ebédjegyesek éppen ebédeltek, tőlük el lehetett kérni.

A leves elviekben gombaleves volt. Ettől függetlenül volt benne még karfiol, fehérrépa, sárgarépa, valami tésztaszerűség, babérlevél (levesbe?!), és egy szétfőtt hagymabelső. Nembaj, az íz a lényeg, és ez TÉNYLEG nagyon finom volt. Az egy dolog amit bánok, hogy a minden más hozzávaló elfoglalta a gomba helyét. Bezony, a levesembe az az egy gombacafat volt, ami a kanalamon látszik. De az legalább ízletes :] *szereti a gombát*


 

A másodikat sajna már nem bírta a gyomrom. Valahogy irtózom a Tescós rántott sajtoktól, amiket tatármártásnak csúfolt tejsavóba kéne mártogatni és úgy enni a kemény szemű szürke rizzsel. Nem ment. De sebaj, többet ilyet sem eszek; gondoltam finnyásan elűzve a fejem mélyére azt a gonosz kis gondolatot ami azt suttogta, hogy én mennyire finnyás vagyok, bezzeg az etiópiai gyerekek hogy éheznek. De ha megeszem, akkor nem fognak?

Ja, és most hogy az elkövetkezendő két és fél hónapban nem lesz sulimenza ezt a blogot egyfajta "mindenes izé"-nek fogom használni, amire akkor írok és azt amikor és ami éppen eszembe jut. Szóval jó nagy hülyeségeket éjféltájt.

Adios!

Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy csütörtök. Ez a csütörtök napsütéses, forró napnak indult, ám mire hazaértem a nap már eltűnt a felhők mögött. Bosszankodtam is, hogy most mit fogok csinálni (Guitar Herozáson kívül), de aztán eszembe jutott hogy van egy blogom amit már rég nem frissítettem. Úgyhogy meg is született az ötlet, hogy teszek fel új kaját. Hogy ne hozzak elhamarkodott döntést, aludtam gondolkodtam rajta még egy pár órát. És most itt vagyok, a pénteki menüvel:

Az első fogás kertészleves volt - a név onnan ered, hogy a hajháló nélküli hajhullatós konyhásnénik mindent beleraknak amit a kertben találnak - brokkolitól kezdve a konzerv licsiig mindent. Én sajna már kipiszkáltam belőle a zöldségek nagyját mire eszembe jutott, hogy le kéne fotóznom, de a sok szétfőtt tészta még így is látszik. Igazából nem a hajháló nélküli hajhullatós konyhásnénik tehetnek erről, hiszen a suliban csak melegítő konyha van; a kaját bizonyára valami komposztálóból isten háta mögötti helyről hozatják.

 

A másodikon meglepődtem. Elsőre nem is tudtam, hogy mi lehet az a kaja ami úgy néz ki mint egy hányás, a szaga olyan mint egy hányás és az íze is olyan mint egy hányás. Aztán visszaballagtam a bejárathoz, megnézni a kaja nevét, mert egy fénymásolólapra mindig kiírják valami förtelmes helyesírással, kiolvashatatlan betűkkel. De most nem volt kint. Lehetséges lenne, hogy még maguk a hajháló nélküli hajhullatós konyhásnénik sem tudják, hogy valójában mit dobnak a tányérokra? Najó, ez azért túlzás. Elcammogtam az adagoló pulthoz, ahol az a bizonyos konyhásnéni akinek még anno szóvá tettem azt a bizonyos gumicsövet, gúnyos tekintetek közepette elmondta, hogy az a valami amit kaptunk az VADAS. Rögtön megvilágosodtam.
 

A tészta, mintha csak egy mérettel nagyobb szétfőtt gumicsövek halmaza lenne - jutott eszembe a hasonlat, majd összerezzentem ahogy megéreztem a hátamon a konyhásnéni tekintetét. Franc, képes olvasni a gondolatokban. A hússal nem volt semmi bajom, már megszoktam, hogy ilyet adnak: a recétlen késsel elvágni lehetetlen, olyan száraz, hogy fél óráig kell rágni egy falatot, a vége felé pedig egy hatalmas karéjnyi zsír.

És még valami amit érdemes meghalgatni: AFI - Miss Murder

Ciao!